A lengyel gazdaságot a 90-es évek végétől folyamatos GDP-növekedés, a termelékenység dinamikus növelése és kiváló exportteljesítmény jellemezte.
1989-ben, a rendszerváltás után Lengyelország súlyos államadóssággal és exponenciálisan megnövekedett inflációval küzdött. 2008-ig az egy főre jutó GDP terén utolsó volt a V4-es országok között, majd a 2010-es években maga mögé utasította Magyarországot és Szlovákiát is. Emellett Lengyelország lett az egyetlen uniós tagállam, amely 2020-ig minden évben pozitív GDP-növekedést ért el, beleértve a 2009-es válságévet is.
A kezdeti nehézségek ellenére így az elmúlt két évtizedben a közép-kelet-európai régió egyik legnagyobb gazdasági sikertörténetévé vált. A siker mögött nem a kedvező adottságok, hanem tudatos gazdaságpolitikai döntések, következetes intézményépítés és hosszú távú fejlesztési stratégia áll.
A lengyel modell nem ültethető át egy-az egyben a magyar rendszerbe, ugyanakkor bizonyítja, hogy a felzárkózás Magyarország számára is lehetséges. Tanulmányunk azt vizsgálja, milyen tényezők alapozták meg a lengyel gazdasági fejlődést, milyen szakpolitikai döntések járultak hozzá az ország fejlődéséhez, és melyek azok a jó gyakorlatok, amelyek Magyarország számára is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak.